Az ökológiai lábnyomon túl: a műanyagipar öko-profilja


Az alábbi cikk a PlasticsEurope elképzelését vázolja fel az öko-lábnyom fejlesztésével kapcsolatban: áttörő módszer a termékek környezetre gyakorolt hatásának mérésére. A cikk Isidro Quiroga szakértővel történő társalgás előkészítésére szolgál, melyre 2009. májusában kerül sor.

Mi lenne, ha nem tudnánk hogyan mérni a termékek környezetre gyakorolt hatását? Ez esetben csak saccolni tudnánk, hogy egy termék adott esetben szennyezi a környezetet, vagy hatása esetleg elhanyagolható. Már a XIX. században is, amikor az ipari forradalom a virágkorát élte, megfigyelték, hogy az ipari szennyezettség befolyásolja a levegő és víz minőségét, de nem gondolták, hogy annak olyan fokozott, további következményei lesznek, mint pl. hőmérsékletemelkedés, vagy távoli országokban keletkező aszály. Ma már tisztában vagyunk ezzel, de az átlagfogyasztó nem annyira tájékozott, mint amennyire lennie kellene.

Ha nem figyelünk oda és nem ügyelünk arra, hogy amit gyártunk, vagy fogyasztunk az környezetkímélő legyen, bolygónk nagy bajban lesz. Ezen túl, még mindig nem rendelkezünk megbízható és könnyen megérthető, teljes körű módszerrel a termékek környezeti hatásának mérésére.

Jelenleg különböző mérések és módszerek tömkelege áll rendelkezésünkre, mint pl. szén-dioxid lábnyom, víz lábnyom, fenntarthatósági becslések és különböző környezetvédelmi minősítések. Ezek közül a köztudatban leginkább elterjedt módszer a szén-dioxid lábnyom. Mint minden egyedi mérésnek, ennek is az a nagy hátránya, hogy csak egy hatást mér. Sokszor nem veszi a mérés figyelembe, hogy néhány anyag, mint pl. a műanyag több fosszilis energiaforrást spórol meg a felhasználási szakaszában, mint magánál az előállításnál.

Egy igazán kiegyensúlyozott és jelentős módszernek több mutatóval kellene rendelkeznie, mint pl. klímaváltozás (beleértve a globális felmelegedési potenciált), ózon-fogyás, savasodás, nutrifikáció, erőforrás kimerülés, mérgező képesség, talaj és vízhasználat. Mindezek mellett az eredményesség érdekében a fogyasztóknak tisztában kell lenniük a végeredménnel.

Mindezt figyelembe véve a PlasticsEurope elindított egy olyan konzultációs workshop-ot, melynek keretében neves szakértők és akadémikusok fejlesztik az ökológiai lábnyomot: egy teljesen új eszköz, amely meglévő eredményekre és munkára építve tudományosan hangzó de könnyen kommunikálható módszer. Az ökológiai lábnyomról szóló konzultációs workshop a PlasticsEurope Energiahatékonyság és Klímavédelmi Akció munkacsoport része.

A műanyagipar nagy hangsúlyt fektet a fenntarthatóságra – 2007-ben megbízott egy jövőkutatót (Ray Hammondot – aki egy FuturEnergia társalgást vezetett 2007. szeptemberében) hogy írjon egy beszámolót arról, hogy milyen kihívások elé néz a világ 2030-ban. Reagálva erre a jelentésre, a műanyagipar három Akció-munkacsoportot hozott létre annak érdekében, hogy megtalálják a megoldásokat a fontos kihívásokra.

Az iparág legjobb, fiatal mérnökei vesznek részt a munkacsoportok munkájában. Ezek közül az egyik az Energiahatékonyság és Klímavédelmi Akció munkacsoport, mely elindította a PlasticsEurope fejlesztési munkát az ökológiai lábnyommal kapcsolatban.

Mivel ezek az akciócsoportok a jövő innovatív megoldásain dolgoznak, fontos tényező a PlasticsEurope számára, hogy közben a diákoktól folyamatos visszajelzéseket, ötleteket kapnak. Ennek kiváló módja a FuturEnergia versenyeiben való részvétel, melynek során ötleteinkre Európa összes diákja felfigyelhet. Ezen kívül a versenyben való részvétellel értékes díjakat nyerhetünk, valamint mélyebbre áshatjuk magunkat az adott témában.

Többet Isidro Quiroga-ról

Plastic Europe
European Schoolnet